World of Warcraft Warlords of Draenor története

Draenor

 

Eredetileg a Draenor bolygónak egyáltalán nem volt neve, vagy legalábbis senki nem emlékszik rá, hogy mi lett volna az eredeti neve. Évezredekkel ezelőtt Draenor egy egyszerű bolygó volt a világegyetemben, egy égitest a semmi közepén, amelyben semmi érdekfeszítő vagy különös nem volt. Az egyik őslakos nép az orkok voltak, akik egy nomád, klán alapú társadalomban éltek és előszeretetettel művelték a sámánizmust. Nem tudjuk, hogy ők elnevezték-e egyáltalán a bolygójukat, vagy soha nem is tartották ezt szükségesnek, és számukra csak egy világ volt, amelyen éltek, a körülöttük lévő elemek összessége.

 

 

 

Kicsivel több mint kétszáz évvel az Első Háború előtt egy csoport eredar érkezett a bolygóra és telepedett le, reményeik szerint véglegesen. Őket az a Velen próféta vezette, aki úgy döntött, hogy nem követi népe többi részét abban, hogy Sargaresnak és az ő Lángoló Légiójának vak szolgája legyen. Helyette az elmúlt évezredeket azzal töltötték, hogy csillagról-csillagra utaztak és Kil'jaeden bosszúálló haragja elől menekültek. Végül Velen próféta és követői találtak egy helyet, ami reményeik szerint elég távoli és magányos volt ahhoz, hogy elkerülje Kil'jaeden és a Lángoló Légió figyelmét.

 

Velen és népe magukat draeneieknek nevezte, ami eredar nyelven „számkivetetteket” jelentett. És amikor a semmi közepén egy kis bolygóra érkeztek, azt Draenornak, a „számkivetettek menedékének” nevezték el. Az őslakos orkok és a draeneiek legtöbbször békés, ámde tisztes távolságot tartottak egymástól. A draeneiek településeiket elrejtették az orkok szemei elől, de az sem volt szokatlan, hogy kereskedtek egymással. Puszta egymás mellett élés volt a két nép kapcsolata, de ez elég volt, és a száműzött draeneiek számára a béke egy régóta áhított megkönnyebbülést jelentett.

 

Kil'jaeden

 

Sajnos a békés kisbolygó nem sokáig maradhatott háborítatlanul. Kil'jaeden ugyanis egy olyan halandó sereget keresett, amely képes volt világokat leigázni a Lángoló Légió nevében. Az egyik szolgája ugyanis rábukkant Draenorra és rajta a draenei mágia különös ismertetőjeleire – és miután közelebbről megvizsgálta, Kil'jaeden rájött, hogy végre sikerült megtalálnia Velent és követőit. De ezen a bolygón nemcsak a draeneiek éltek – és Draenor orkjaiban Kil'jaeden olyan potenciált látott a pusztításra, amely legvadabb álmait is felülmúlta. Így munkához látott, felvette az idős sámán, Ner'zhul egyik elhunyt társának képét és ügyesen meggyőzte Ner'zhult és a többi orkot arról a hazugságról, hogy a draeneiek az ork nép elleni támadásra készülődnek titokban.

 

 

 

Az orkok elkezdték a draeneieket a Kil'jaeden által tanított sötét mágiával támadni. De mire Ner'zhul végre átlátott Kil'jaeden álarcán, a kár bekövetkezett. Kil'jaeden megfosztotta Ner'zhult az erejétől és helyette Ner'zhul tanítványát, Gul'dant vette a szárnya alá. Gul'dan elég önző és hataloméhes volt ahhoz, hogy könnyen lehessen manipulálni, és végtelenül hasznosnak bizonyult Kil'jaeden terveihez. Mikor az orkok kimutatták a csatában való vitéz helytállásukat, a veremúr Mannoroth vérét adta az ork hadfőnöknek, hogy hűségük bizonyítékaként megihassák.

 

Az eredmény vérszomj, káosz és egy olyasfajta romlottság volt, amely gyorsan terjedt az ork klánok között. Kil'jaeden örömére a draeneiek elleni támadások egyre gyakoribbá váltak. Az ork pusztítás a Shattrah város elleni támadásban érte el tetőpontját, ahol szinte a teljes draenei lakosságot kiirtották. Az a kevés, aki pedig sikeresen megmenekült az ork Horda elleni harcból, az ork warlockok fel energiájától fertőződött meg és vált maga is és teste is romlottá és kifacsarttá, míg végül a Megtörtekké (Broken) mutálódtak. Az ork nép győztesen állt felettük.

 

A Sötét Portál

 

Gul'dan később kapcsolatba lépett Medivh-vel, Azeroth utolsó Őrzőjével. Medivhet a Lángoló Légió vezetője, Sargeras szállta meg, és ő vette rá Gul'dant, hogy megnyissa a Sötét Portált, az átjárót Draenor és Azeroth között. Medivh Sargeras befolyása alatt azt akarta, hogy a Horda seregei leigázzák Azerothot, és megöljenek mindenkit, aki az útjukba áll. A hataloméhes Gul'dan készségesen beleegyezett ebbe, és így megkezdődött az Első Háború. Az ork seregek átmasíroztak a Sötét Portálon, és a vértől megrészegült Horda lerohanta Viharváradot és a környező területeket. Az Első Háború végére az orkok voltak a győztesek és Viharvárad romokban hevert.

 

 

 

De a győzelem nem tartott sokáig. Amikor a Horda megpróbálta északot is elpusztítani, az ember királyságok a nemes elfekkel és a törpökkel összeállva megalkották a Lordaeroni Szövetséget. A Második Háború végén a Szövetség állt győztesen, és a mágus Khadgar megpróbálta véglegesen lezárni mágiájával a Sötét Portált. Habár az építmény megsérült, az Azeroth és Draenor közötti átjáró továbbra is megmaradt.

 

És Draenoron Ner'zhult, az idős sámánt elkapta a Sötét Portálból érkező robbanás. Két évbe telt, mire lassan felépült a sérüléseiből, de ezalatt egy picit megbolondult. A Draenoron maradt klánok egymás ellen harcoltak, amíg egy nap az ork halállovag, Teron Gorefiend nem kopogtatott Ner'zhul ajtaján, és nem kérte arra, hogy még egyszer egyesítse és vezesse a Hordát. Gorefiendnek az volt a terve, hogy még több portált nyissanak Draenorból más világokra, amelyeket szintén meghódíthat a Horda. Ner'zhul egyetértett a tervvel, de az eljáráshoz több erős ereklyére is szükség volt, amelyek Azerothon voltak. 

 

A Külső Földek (Outland)

 

Ner'zhul megtalálta az ereklyéket és visszatért Draenorra, hogy végrehajtsa a tervet. Őt azonban a Szövetség Expedíciója követte Draenorra, akik vissza akarták szerezni az ellopott ereklyéket. De az expedíció nem tudta időben megakadályozni Ner'zhult és amikor a sámán az egész bolygón elkezdett portálokat nyitni más világokra, világossá vált, hogy ennek a törékeny világnak az energiái hamarosan veszélyes szintre érnek, köszönhetően a Ner'zhul által megidézett portáloknak. Kétségbeesésében a Szövetség Expedíciója megpróbálta lezárni a Sötét Portált és megszüntetni az Azeroth és Draenor közötti kapcsolatot. Bár azt gondolták, hogy ez a halálukat jelenti, de remélték, hogy ezzel Azeroth semmit sem fog érezni a bolygón pusztító hatásokból.

 

 

 

A kétségbeesett és őrült Ner'zhul úgy döntött, hogy otthagyja az egész Hordát és Draenort egyszer és mindenkorra, és az egyik portálon át elmenekült. A törékeny Draenor darabokra szakadt a világot elborító portálokat átjáró energia mennyiségétől. A bolygó szétszakadt, és a hatalmas földdarabok ott lebegtek a Twisting Netherben, örvénylő semmiben. A Szövetség Expedíciójának hőseit, Turalyont, Szélfutó Alleriát, Khadgart, Vadpöröly Kurdrant és Danath Trollbane-t Azerothon halottnak hitték. Azt, ami megmaradt Draenorból, Outlandnek, vagyis Külső Földeknek nevezték. Habár a széttöredezett földdarabkák csak nyomokban emlékeztettek az egykori világra, voltak, akik túlélték a robbanást, és Draenor pusztulása után is tovább éltek.

 

Habár azt hihetnénk, hogy Draenornak ezentúl semmilyen hasznát nem lehetett venni, ez távolról sem volt így. Később Haragvihar Illidan menedékévé vált, miután cserbenhagyta a Lángoló Légiót. Azzal a szándékkal viharzott el a Külső Földekre, hogy átvegye felette a hatalmat és uralkodhasson rajta szövetségesei, Lady Vashj, Napjáró Kael'thas és Akama segítségével. Egy bizonyos pontig sikerrel is jártak, azonban Kil'jaeden felfedezte Illidan rejteklyét, és utasította az egykori éjelfet, hogy térjen vissza Azerothra, hogy megölje a Lich Kinget. Illidan elbukott. Majdnem meghalt a kísérlet során, ezért Vashj és Kael'thas visszavitték a Külső Földekre, hogy felépülhessen.

 

 

 

A Lángoló Hadjárat (Burning Crusade)

 

Évekkel később az Azeroth és a Külső Földek közötti Sötét Portált ismételten megnyitották. A portálon átözönlő kalandorok felfedezték az egykor Draenornak nevezett széttöredezett földet, amelyet úgy sejtették, hogy most Illidan irányít. De ahogy egyre beljebb hatoltak, világossá vált, hogy Illidan korántsem rendelkezik akkora hatalommal, mint azt várták. Kil'jaedennek is erős befolyása volt az egykori békés világra, és ő akkoriban Napjáró Kael'thas-szal szövetkezett. 

 

Azonban a sin'doreieket, akik azt remélték, hogy a Külső Földeken végre gyógyírt találhatnak mágia-függőségükre, Kael'thas elárulta. De a Napkutat, mágiájuk forrását Velen próféta helyreállította a naaru Mu'ru szívének felhasználásával. A draeneieknek ugyanakkor nem akaródzott visszatérni az elpusztított világra, helyette inkább úgy döntöttek, hogy Azerothon maradnak az újjonan talált szövetségeseiket segíteni.

 

A Külső Földeken a Széttört Nap Offenzíva (Shattered Sun Offensive) beteljesítette küldetését, és legjobb harcosai úgy döntöttek, hogy visszatérnek Azerothra, ahol akkoriban egy újabb veszéllyel, a Lidérckirállyal kívántak szembeszállni. Az egykori zöldellő és naiv világra leginkább hasonlító Nagradban található ork település, Garadar végleg búcsút intett Pokolsikoly Garroshnak, akik szintén Azerothra távozott. Az egyetlen említésre méltó esemény a Külső Földek életében az elmúlt években az volt, hogy egy rövid időre visszatért Garadarba a Horda akkor lemondott vezetője, Thrall, hogy rájöjjön, mi történik Azeroth-tal és minél többet tanuljon a sámánizmusról.

 

Ettől eltekintve a Külső Földek jelenleg csak lebeg az Örvénylő Semmiben, és úgy tűnik, hogy beteljesítette küldetését. Haragvihar Illidan halott, nem vezető többé, ahogy Lady Vashj is találkozott végzetével, és Zangarmarsh vizei immár biztonságosak. Napjáró Kael'thast akkor ölték meg, amikor visszatért Azerothra, és szerencsére a Napkútnál keresztül húzták Kil'jaeden számításait is. Magtheridont és fel ork seregét elpusztították. A megmaradt Mag'harok és a draeneiek, ha nem is békében, de képesek egymás mellett élni, és a naaruknak sem kell sok mindenen aggódniuk jelenleg a bolygóval kapcsolatban.

 

 

 

De ettől függetlenül Draenor és egyedi történelme nélkül Azeroth sem az lenne, aminek ma ismerjük. Nem lett volna Sötét Portál, invázió, háború. Nem jött volna létre a Szövetség, és Kalimdor valószínűleg a mai napig magára lenne hagyva. Nem lenne Lich King, így Északszirtet sem kellene felfedezni. És nem lenne Pokolsikoly Garrosh, aki őrült kampányokat folytat Hadúrként. Nem lenne Sylvanas és nem lennének Forsakenek. Nem lenne Horda. És ha nem lenne Szövetség és Horda, és időnként nem tennék félre ellentéteiket, akkor nem lenne senki, aki megállította volna a Lángoló Légiót. Nem lett volna senki, aki szembeszállt volna a feléledő Old Godokkal.

 

Ezért – bár Draenor története tele van pusztítással, káosszal, romlottsága – nem lehet hagyni, hogy eme kicsiny bolygó történelmét és sorsát megváltoztassák, hiszen olyan szorosan kapcsolódik Azeroth-hoz és annak lakóihoz, hogy a történelem megmásítása beláthatatlan következményekkel járna.