Azerothi Históriák - A Sárkány Lelke 1. rész

Szelíd Ysera, te zölden izzó köd, a teremtés állandóan változó és lüktető alapja. Az ébredező Teremtés Álmához kötődsz. A te birodalmad a természet, és minden lény futó képeket lát a Smaragd Álomról (Emerald Dream), mikor alszik. Te mindet látod, Ysera. És ők is látnak téged, habár nem fogják tudni. Ahogy az Élet-őrző (Life-Binder), te is minden élőt megérintesz, és a teremtés összefüggéstelen dalait énekled nekik.

 

Nemes Kalec, a csillogó jég szilánkja, gyönyörű, mint egy gyémánt, együtt vibrálsz az arcane mágia eszenciájával, az erő, a varázslatok és a rúnák mágiájával, még a Napkúttal is, a gondolkodás, a megbecsülés és az összetartozás mágiájával. Úgy gondolom, hogy az ajándékomat nem csak egy súlyos kötelességnek – hiszen valóban az – fogod tartani, hanem igazi élvezetnek is – hiszen valóban az! A mágiát uralni kell, irányítani és felügyelni. De meg is kell becsülni és értékelni, de nem kell felhalmozni. Ez az az ellentmondás, amellyel meg kell küzdened. Legyél kötelességtudó... és örömteli egyszerre.

 

Az idő. Az idő homokja fel- s alá és minden irányba csörgedezik – a múlt, a jövő és ez az értékes pillanat. Te vagy megbízva az idő tisztasága megőrzésének hatalmas feladatával. Tudd, hogy csak egyetlen igaz idővonal van, habár lesznek, akik ezt meg kívánják változtatni. Neked kell megvédened. Az igaz idővonal nélkül, amely elrendeltetett, több lesz veszve, mint el bírnád képzelni. A valóság szerkezete lesz megbontva. Ez egy súlyos feladat – minden feladatok alapja ezen a világon, mivel semmi sem történik idő nélkül.

 

És Alexstrasza. Ez az én ajándékom: részvét minden élő dolog iránt. Az ösztön, hogy megvédd és tápláld őket. És a képesség, hogy meggyógyítsd, amit mások nem tudnak, megszüld, amit mások nem fognak, és szeresd a nem szeretetreméltót is – mert neki nagyobb szüksége van erre a kegyelemre, mint bármely más léleknek.

 

Végül ő. Az én áldásom rajtad talán szerénynek fog tűnni összehasonlítva azzal, amit a többiek kaptak: az idő, az élet, az álmok és a mágia irányítása. Én felajánlom neked a földet. A talajt, a tengerfenéket, a föld mélyét. De tudd, hogy a föld minden dolog alapja. Minden itt gyökerezik és minden ide tér vissza, ha el kell távoznia. Innen származik az igazi erő. A mélységből... a világ mélyéből, és a lélek mélyéből.

 

Mindegyikőtök kapott egy-egy ajándékot; mindannyian kaptok egy feladatot.

 

/Részlet Christie Golden: Twilight of the Aspects című könyvéből/

 

 

 

Ott hagytuk abba legutóbb (emlékeztető itt), hogy a Régi Istenek (Old Gods) terve, hogy a Sárkány Aspektusokat megöljék. Ennek érdekében azt a sárkányt közelítették meg, aki feladata miatt a legsebezhetőbb volt: Nelthariont, a Föld-Védőt (Earth-Warden). A föld és elemek védelmezője úgy érezte, hogy a világ minden gondja az ő vállára nehezedett, és ezt a súlyos terhet és fájdalmat nem bírta elviselni, így végül engedett az elméjében hallott suttogásoknak és a Régi Istenek befolyásának. Ő lett ezeknek a gonosz lényeknek a legfőbb bástyája. Miután a Második Háború után jelentősen meggyengült, a Külső Földeken (Outland) és a Mélységben (Deepholm) gyógyítgatta magát. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy a Mélységből kitörve a Hasadás (Sundering) után Azeroth második jelentős átalakulásának elindítója lett: a Kataklizmának. Halálszárny szövetkezett az Alkony Pörölye (Twilight's Hammer) szervezettel és további sárkányfajokat kísérletezett ki, mint pl. az alkony-sárkányok. 

 

Halálszárny végső célja nem más volt, mint a teljes világuralom megszerzése. A többi Aspektus azonban tudta, hogy meg kell állítaniuk Halálszárnyat, mielőtt végleg elpusztítaná Azerothot, csak azt nem tudták, hogy hogyan. Az ő erejük és bármely élő ereje kevés volt a Régi Istenek által segített sárkánnyal szemben. Viszont volt valami, ami legyőzhette őt: a tízezer évvel ezelőtt készült mágikus tárgy, a Sárkánylélek (Dragon Soul). Csakhogy a Sárkánylélekkel több probléma is volt, legfőképpen az, hogy Rhonin a Második Háború alatt elpusztította, vagyis a varázstárgy megsemmisült. És még ha nem is semmisült volna meg, a Sárkánylélek nagyon régóta nem ezt a nevet viselte: az Ősök Háborúja (War of the Ancients) óta csak Démonlélekként (Demon Soul) ismerték. 

 

Viszont az Aspektusok tudták, hogy az egyetlen esélyük Halálszárnnyal szemben, ha felhasználják a Sárkánylelket. Ehhez két akadályt kellett legyőzniük: a tényt, hogy az ereklye megsemmisült, és azt, hogy a tárgyhoz sárkány nem érhetett, azt sárkány nem használhatta. Ezért egy megoldás mutatkozott: vissza kell menni az Időben, hogy megszerezhessék, és halandó segítségét kell kérniük. Alexstrasza végül rávette Nozdormut arra, hogy nyissa meg az idővonalat annak érdekében, hogy megszerezhessék a Sárkánylelket, méghozzá annak legtisztább állapotában: az Ősök Háborúja alatt. Thrall pedig azt javasolta az Aspektusoknak, hogy engedjék, hogy csatlakozzon hozzájuk minden olyan bátor hős Azerothon, aki képes és kész szembeszállni világuk megmentése érdekében Halálszárnnyal.

 

Így Orgrimmarban és Viharváradban (Stormwind) sárkányok jelentek meg, hogy önkénteseket toborozzanak. És Azeroth bátor hősei közül sokan jelentkeztek eme nemes, de végtelenül veszélyes feladatra. A jelentkezőket magához Nozdormuhoz irányították a sárkányok.

 

Az Idő Vége

 

Az Időtlen (The Timeless One) azonban rossz hírrel szolgált a kalandoroknak:

- Ha el akarjuk pusztítani Halálszárnyat, ahhoz a Sárkánylélek erejére van szükségünk. Hogy megszerezhessük a Sárkánylelket, vissza kell vinnem titeket a Hasadás (Sundering) előtti pillanathoz, tízezer évvel ezelőtt… de az átjárót lezárták. A lényt, amely lezárta az idővonalak közti átjárót, Murozondnak hívják. Őt kell megölnünk egy furcsa, kifordított jövőben, mielőtt folyatnánk a Halálszárny elleni munkánkat.

 

A sivár, kietlen hely, ahova a kalandorok Nozdormuval érkeztek, az Idő Vége (End Time) volt. A végtelen számú lehetséges jövősík közül ez az idővonal egy olyan kietlen Azerothot jövendölt, amilyen akkor lesz a bolygó, ha nem tudják legyőzni Halálszárnyat. A kalandorok felismerték, hogy Sárkánymételyben (Dragonblight) vannak, bár a hely sokban különbözött az általuk ismerttől: a havas környezetből kiszakítva az egykor hatalmas sárkány-szentélyek romjai látszottak. Középen Wyrmrest Temploma állt, ahogy azt Ysera megjósolta: Halálszárny teste feltűzve a templomra hirdette, hogy az Idő Vége számára is az idő végét jelenti.

 

 

 

 

- Mielőtt szembeszállnánk Murozonddal – folytatta az Időtlen –, először néhány általatok is nagyra becsült vezetővel kell megküzdenünk. Ezek a hősök már régóta halottak, amit látni fogtok, az csak korábbi dicsőségük halvány árnyéka, amelyet az idő korrupt ereje megrontott. Jelenlétük számomra is rejtély, az azonban biztos, hogy az ő legyőzésükön át vezet az út célunkhoz. 

 

Legelőször a taurenek szeretett törzsfőnökének, Vérpatás Baine-nek (Baine Bloodhoof) az árnya tűnt fel az Obszidián Sárkány-szentélyben, akit megnyomorított az, hogy minden próbálkozása ellenére kudarcot vallott, és nem tudta megmenteni népét és ezt a világot. Ezt követően az Azúrkék Sárkány-szentélyben Jaina szellemével találkoztak, aki még mindig nagy erejű varázslónő volt, habár a világ szétesése őt is megtörte. A Rubint Sárkány-szentélyben a nyughatatlan Sylvanas szelleme várta őket, aki azután, hogy elvesztette mindenét, a békéjét soha többé nem tudta megtalálni, sötét dühét pedig az élőkön vezette le. Sylvanas után már csak egy személy árnya várta őket a Smaragd Sárkány-szentélyben: az éjelfek vezetője, Elune főpapnője, Suttogószél Tyrande (Tyrande Whisperwind), aki jelenleg örök sötétségben élt és nem találta Elune fényének melegét.

 

Az árnyak legyőzése után a kalandorok végül szembenézhettek ennek a jövőképnek az okozójával, a Végtelen sárkánynemzetség (Infinite Dragonflight) vezetőjével, Murozonddal, aki ellopta az Idő Homokóráját és az Idő Végébe zárta, ezzel zárva el az utat a múlt előtt. Murozond Nozdormu kifordult mása volt, akit a Régi Istenek vettek rá arra, hogy próbálja meg kicselezni azt a halált, amelyet a titánok megmutattak neki. A megőrült Nozdormu széttörte az idővonalakat, létrehozta a Végtelen sárkánynemzetséget és így veszélybe sodorta Azeroth jövőjét. A hősöknek tehát végső soron magát a Bronz Sárkányaspektust kellett legyőzniük.

 

- Az „Idő Végének” hívtam valaha ezt a helyet – üdvözölte a kalandorokat Murozond. - Akkor még nem láttam, nem tudtam. Miben reménykedtek? Hogy itt állítotok meg engem? Megváltoztatjátok a végzetet, amelyet oly fáradhatatlanul szőttem? Öntudatlanul csúsztok-másztok, mint vak, vonagló bogarak, a véget nem érő őrület és kétségbeesés felé. Szemtanúja voltam az igazi Idő Végének. Ez? Ez egy áldás, amit nem tudtok megérteni. 

 

 

 

 

A hősöket azonban Murozond nem tudta megállítani. A kalandozók minden erejüket megfeszítették, és nemcsak arra gondoltak, hogy le kell győzniük Murozondot, hanem arra is, hogy végső céljuk Halálszárny legyőzése, ez csak egy állomás az úton. Végül Murozond elbukott.

 

- Nem tudjátok, hogy mit tettetek – kiáltott fel utolsó erejével a sárkány. - Aman'Thul... amit én... láttam...

- Végül ennek is el kell jönnie – érkezett meg Nozdormu. - A halálom pillanatának. A kör bezárult. Jövőbeni énem nem fog több kárt okozni. Ugyanakkor idővel... meg fogok őrülni. És ti, hősök... elpusztítotok engem. A kör újra ismétlődik. Így kell lennie. De ami számít, az az, hogy Azeroth nem bukott el; hogy a halandók túlélték, hogy új nap virradjon rájuk. Minden, ami számít... az ez a pillanat.

 

Néhány kalandor elgondolkodott az imént tapasztaltakon. Nozdormu azt mondta, hogy ez lesz az ő halálának pillanata, ez azonban ellentétben áll azzal, amit Murozond mondott, miszerint ennél sokkal szörnyűbb véget látott és mutatott meg neki Aman'Thul. Lehetséges, hogy Nozdormu hazudott volna azzal kapcsolatban, hogy ez lesz az ő halálának pillanata? Vajon milyen, még ennél a kietlen és sivár helynél is szörnyűbb véget mutathattak neki a titánok?

 

Töprengésre azonban nem volt idő, hiszen folytatni kellett küldetésüket. Az Idő Homokórájának megszerzésével képessé váltak arra, hogy visszatérjenek a múltba, hogy egy nagyon fontos ereklyét, a Sárkánylelket megszerezhessék. Ezért Nozdormu visszavitte őket az Ősök Háborújának idejére, ahol a Lángoló Légióval (Burning Legion) és a velük szövetkező Nemesenszületettekkel (Highborne) szemben kívánták először felhasználni a Sárkánylelket. A harcra az Örökkévalóság Kútjánál (Well of Eternity) került sor.

 

Az Örökkévalóság Kútja

 

 

 

 

- Köztünk és a Sárkánylélek között démonok légiója található – tájékoztatta a helyzetről Nozdormu a hősöket. - Őket kell legyőznünk ahhoz, hogy utunkat folytatni tudjuk. Ha az időzítésem helyes – és általában az – hamarosan egy fiatal éjelf, Haragvihar Illidan (Illidan Stormrage) fogja utunkat keresztezni. Kétségtelen, hogy hasznunkra lesz a démonok levadászásában.

 

Ahogy a bronz sárkány jósolta, hamarosan feltűnt a színen az ifjú Illidan, akinek egyelőre csak bekötözött szeme emlékeztetett arra, hogy már lepaktált Sargerasszal, de még nem az a démon-éjelf hibrid volt, akit a kalandorok közül néhányan legyőztek a Fekete-templomnál. Illidan segítségével hamar áthámozták magukat a démonok tengerén, akiket az a Peroth'arn vezetett, akit Xavius először változtatott át szatírrá.

 

Miután semlegesítették a démonok portáljait és legyőzték Peroth'arnt, Illidan otthagyta őket, hogy egyedül folytassa útját a démonokon át. A csapat is tovább haladt a Kút felé, hogy megszerezzék a Sárkánylelket, azonban útjukat állta Azshara királynő és leghűségesebb mágusai, akikkel portált kívánt nyitni Sargeras számára. A hősök kellően megzavarták őket abban, hogy Azshara felhagyjon a varázslattal és kedves Varo'thenje oldalán elhagyja a terepet. Ekkor a hősökhöz bronz sárkányok érkeztek Nozdormu parancsára, hogy elvigyék őket az Örökkévalóság Kútjának oldalához. És ekkor meglátták a Kutat: sötétzölden kavargott, felette pedig az értékes ereklye, a Sárkánylélek.

 

- Nézzétek! Az ereklyét a sötétség aurája veszi körül! - kiáltotta az egyik bronz sárkány. Arra néztek, amerre mutatott: a Sárkánylelket sötétlila réteg vette körül, amely az Örökkévalóság Kútjából eredt.

- Az Aspektusok! - kiáltotta egy másik sárkány, mire mindenki felnézett az égre, ahol egy hatalmas vörös, egy zöld és egy bronz sárkány képe tűnt fel.

- Gyere, húgom! - Alexstrasza hangja hallatszott fel. - Ideje, hogy véget vessünk ennek az egésznek. Megtisztítjuk a Sárkánylelket a Régi Istenek sötét befolyásától. - Mindhárom sárkány varázslatot bocsátott az ereklyére, azonban a Kút mélyéből származó energia megszakította a folyamatot.

- Túl erős! - kiáltott fel Ysera, miközben a távolban a fekete sárkányaspektus, Neltharion tűnt fel.

- Hogy merészeltek hozzáérni a találmányomhoz! - üvöltött Neltharion. - Ez az enyém. Az enyém. AZ ENYÉM.

- Neltharion! Mit tettél?! - kiáltott szemrehányóan Alexstrasza a fekete sárkányra. - Mindannyiunkat a Régi Istenek őrületére vetettél! 

- EZ AZ ENYÉM! - kiáltotta továbbra is a másik, miközben egyre közeledett a Sárkánylélekhez, és immár látható volt, hogy az ereklye sötét aurája őt is körülveszi és magához húzza. 

 

 

 

 

- Ő már elveszett számunkra, nővérem – mondta csöndesen Ysera. - Ő már nem Neltharion többé.

- A Lélek ereje szétszaggatja őt! - sírt Alexstrasza drága barátja után.

Ekkor azonban a Kút mélyéről hangos üvöltések hallatszottak fel.

- Engem nem fogtok megtagadni! - kiáltott fel Neltharion, azonban hiába, az ereklyével való kapcsolata megszakadt.

- A Régi Istenek megvédték a Lelket! - kiáltott fel az első bronz sárkány, majd intésére a sárkányok ereszkedni kezdtek a Kút partjára a hősökkel a hátukon. - A portálhoz vezető kapcsolatot meg kell szakítani! Gyorsan! Szaladjatok Haragviharhoz!

 

Ahogy a hősök leszálltak a sárkányokról, mindjárt a Haragvihar-ikrekbe botlottak, akik ifjan, magabiztosan kívántak szembeszállni az ellenséggel.

 

- Be tudod zárni a portált, fivérem? - kérdezte Illidan.

- Egy nagyerejű démon ereje az, ami még nyitva tartja... Mannorothé – felelte ikertestvére, Malfurion. - Egyedül nem tudom megtörni az akaratát.

- Rendben, akkor mi fogjuk megtörni számodra.

- Tudja, hogy mire készülünk – szólalt meg mellettük egy fiatal éjelf papnő, akiben Suttogószél Tyrande-ot ismerték fel a hősök. - Nincs sok időnk, az erdő tele van a démonjaival.

- Hadd jöjjenek – mondta Illidan, és a harc elkezdődött. 

 

 

 

 

Mannoroth nem volt egyedül. Mellette állt Azshara kapitánya, Varo'then is. A hősök a kapitánnyal küzdöttek, míg Illidan és Tyrande Mannorothot igyekezett lefoglalni addig, amíg Malfurion bezárja a portált. Varo'then halála után kalandoraink is Illidanék segítségére siettek, azonban Mannoroth nagyobb és erősebb falat volt, mint gondolták volna, hiába használta az éjelf Varo'then kardját ellene. Amikor Tyrande meggyengült a támadásban, Illidan felfedte valódi erejét és azt, hogy ezt az erőt valójában kitől is kapta. Démoni nyelven üvöltözött, azonban hatalmas erejével legyőzte Mannorothot.

 

- Malfurion, megcsinálta! - kiáltott fel Tyrande. - A portál összeomlik. - Mannoroth lassan a Kút felé csúszott, egy feltehetően nagyon mérges Sargeras felé.

- Ne... ne! - kiáltotta a démon. - Ez a győzelem nem fog kicsúszni a kezeim közül. Nem fogok vesztesen visszatérni hozzá! Nem fogtok elszakítani ettől a szánalmas világtól! Ne..... NEEEEEEEEE! - Végül mégis visszacsúszott a világba, ahonnan jött.

- Az ereklye! - kiáltott fel Illidan és a Kút fölé nézett.

- A Sárkánylélek ismét biztonságban van – jelent meg mellettük hirtelen Nozdormu. - Gyorsan, menjünk át az időkapun, mielőtt szétszakadna ez a világ!

A hősök dermedten álltak. Most döbbentek rá, hogy bármennyire is küzdöttek és nyertek, ezért a győzelemért akkor nagy árat fizettek: a Szakadást (Sundering). És rá kellett döbbenniük, hogy bármennyire is szeretnék megmenteni a világot, a múltat nem változtathatják meg. A Szakadásnak meg kell történnie, bármilyen fájdalmas is. De a pillanatot látni kívánták, így csöndben nézték, ahogy Malfurion Tyrande-hoz siet.

- Malfurion... - kiáltott fel a papnő.

- Csitt, Tyrande – csitította a férfi. - Hol van Illidan?

- A legszélén... - kezdte Tyrande, de Malfurion már észrevette ikertestvérét, amint a Kút szélén állt, mereven bámulva a benne örvénylő és sötéten kavargó mágiát.

- Fivérem, éppen időben érkeztél – üdvözölte Illidan testvérét.

- Illidan! - kiáltotta Malfurion. - A Kút elszabadult!

- Túl sok varázslat zavarta és csavarta meg. Az a hűhó, amit mi – de különösen te – csináltál a portállal, már túl sok volt számára! Az a varázslat, amely visszaküldte a Lángoló Légiót arra az őrült világra, ahonnan jöttek, most a Kútra hat! Elnyeli saját magát és környezetét! Elragadó, nem igaz?

- Nem, ha minket is elnyel! - felelte Malfurion. - Miért nem szaladsz? Mit csinálsz a kezeddel a Kútban?

- Ha tudsz egy utat ki innen, akkor azt használjuk – mondta Illidan, miközben gyorsan felállt, elrejtve kezét testvére elől. - Megpróbáltam magamat és Tyrande-ot elvarázsolni innét, de a Kút túlságosan is mozgásban van!

- Erre! - mutatta Malfurion az utat testvére és Tyrande számára. A papnő még egyszer utoljára a kalandorok felé fordult:

- Nem tudom, hogy kik vagytok, de köszönjük nektek. A segítségetek nélkül, a világunk mostanra... nem is akarok rágondolni. A holdistennő világítsa utatok! - hajolt meg feléjük és a három éjelf távozott. Nozdormu ismételt intésére a kalandorok is elhagyták a helyszínt a megnyitott időportálon át.

 

 

 

Most, hogy már kezükben volt a Sárkánylélek, minden készen állt ahhoz, hogy szembeszálljanak Halálszárnnyal, és megpróbálják a szinte lehetetlent és legyőzzék őt. A bátor és önkéntes kalandorok Thrall vezetésével a Wyrmrest Templomhoz igyekeztek, ahol a vörös, zöld, kék és bronz sárkányok vártak rájuk és a Sárkánylélekre.